Miért olyan gyakori a válás a gyermek születése környékén?

Az elmúlt 100 év gyökeres változást hozott a férfi-női kapcsolatokban, és ezáltal a családok életében is. A női egyenjogúság kivívása, a nők társadalmi és főleg gazdasági súlyának változása felborította a régi patriarchális kereteket. A nemek közötti társadalmi egyenlőség ugyan még mindig nem valósult meg teljesen, mégis, a két nem ebből a szempontból sokat közeledett egymáshoz. A nők már tanulhatnak, kereshetnek, magas presztizsű munkákat végezhetnek. A családi élet és a munka egyensúlyának megteremtése azonban kemény dió sok nő számára. Az anyai és munkavállalói szerepek összeegyeztetése nem megy új családi munkamegosztás nélkül, ami lassan bár, de talán elindult – és erősen átalakulóban van a nemek szerepe és szerepvállalása is.

Jelentősen átalakult a házasságkötések indoka is: a gazdasági érdekből kötött házasságok szinte teljesen eltűntek, és érzelmi alapon kötünk házasságot. Az érzelmi alapú házasságok egyik igen jelentős eleme a szexualitás, amely alaposan átértékelődött férfi és női szemszögből egyaránt.  Ez pedig a feszültségekre legerőteljesebben reagáló terület, a szex egyaránt oka és következménye lehet a megromló kapcsolatnak. Mivel azonban a szexualitás még ma is tabu – ez a fontossá vált terült még mindig „fehér folt” – vagy akár nevezhetjük kiaknázatlan erőforrásnak is.

Ma Magyarországon ugyan lassan emelkedik a házasságkötések száma, de a válások száma folyamatosan növekszik, jelenleg minden 10 házasságból 7 felbomlik. Statisztikák szerint a válásokat legtöbbször az anyák kezdeményezik. A válás igen traumatikus folyamat, amelyben a felnőttek és a gyermekek egyaránt sérülnek. A szétbomló családok élete új rend szerint alakul, melyben a szülő-gyermek kötelékek is alaposan átalakulnak: a gyermekre felügyelő szülők – leginkább az anyák – még mindig aránytalanul többet viselnek a gyermekek ellátásainak terheiből, a gyerekkel nem élő szülő – leginkább az édesapák – viszont jócskán kimaradnak a gyerekek életéből.

A többgenerációs családok szinte eltűntek, atomizált, egyszülős és mozaikcsalád modellek jelentek meg, amelyeknek még nincsenek történelmi hagyományai, rendszerük kialakulatlan, gyakran szabályozatlan.

Megfigyelésünk szerint a váló családok felnőtt családtagjai kivétel nélkül a gyermekek érkezése idejére teszik a kapcsolat megváltozásának idejét. Ez azt jelenti, hogy a gyermek érkezése felkészületlenül éri a fiatalokat, és nem számolnak az ezzel együtt járó változásokkal.  A régi családmodellben nem volt válás – tehát nem tudjuk, hogy hányan váltak volna el, ha erre lehetőség nyílt volna. Most viszont együttélési kényszer nincs, és a fellépő nehézségek, fel nem dolgozott feszültségek a család érzelmi alapját kezdik ki, amire a válás tűnik jó megoldásnak – pedig a válás nem oldja meg a régi gondokat, ellenben újakat teremt.

Véleményünk szerint nem a családok szétválását és atomizálódását kell elfogadni és szükséges rosszként támogatni.  Sokkal célravezetőbb lenne a prevenció – melyben a család gazdasági-munkamegosztási szerkezetének stabilizálása és az érzelmi-szexuális bázis megszilárdítása lehet az egyik központi elem. Fontos lenne, hogy a gyermekvállalás ne szétválassza, hanem inkább összekösse a felnőtteket, véleményünk szerint ekkor, ebben az időszakban lehet jó érzelmi bázist kialakítani a család későbbi együtt-tartására.

Bíztató és kedvező jelenségek:

• megjelentek az apák a színtéren. Egyre többen szeretnének részt vállalni a gyereknevelésből, mozgalmak indulnak azért, hogy az elvált édesapák többet lehessenek gyermekeikkel.
• A párkapcsolatokban sok rejtett tartalék van, amit mozgósítani lehet.
• A gyermekvállalás idején szinte minden pár hajlandó új dolgokat tanulni, befogadni, akár változtatni vagy felkészülni a gyermek érkezésének idejére.

Séllei Györgyivel együttműködve (tréner, coach, mediátor, szexuális tanácsadó) készítettünk egy programot a gyermeket váró szülők számára, ami segíti a felkészülést a szülésre, és támogatást ad a szülést követő időszakra is. Reméljük, hogy hamarosan megoszthatjuk a program részleteit!